Díjakat adták a magyar kultúra napján Nagyváradon

Ciucur Losonczi Antonius

A gála díszvendége, Nagy János, a budapesti Miniszterelnök Irodát vezető államtitkár ünnepi beszédében megállapította, hogy „Bihar szíve Nagyváradon dobog.” Felidézte ugyanakkor: volt idő, amikor szinte áthidalhatatlanná nőtt a Bihar két része közötti szakadék, és sok ezer mérföldnek éreztük a román- magyar határ és a Szent László tér közötti kilométereket. „Azóta a szakadék fekvőrendőrré szelídült, és a távolság is lerövidült” – fogalmazott, utalva arra, hogy hogy ma már autópálya fut Debrecen és Bihar között, „hozzáigazítva az életet a szellemhez, mert a szellem autópályáin itt mindig is erős volt a forgalom”. Nagy János ezután azon meggyőződésének adott hangot: Nagyvárad a magyar kultúra őrvárosa, szellemi-kulturális igazodási pont, de egyben végvár is, amely közel másfél évszázadon át falai között gyűjtötte össze és védte a maradék magyarságot. Azóta a bástyák és tornyok feladatát a templomok, iskolák, múzeumok, könyvtárak és kávéházak vették át, és szerinte mindezeket egyesíti a Szigligeti Színház, mely „egyszerre a magyar kultúra temploma, iskolája, múzeuma, emlékműve és kávéháza, azaz közösségi tere. Kifejezi azt a küldetést, hogy mi, magyarok nemcsak honfitársai, testvérei, de őrzői is vagyunk egymásnak, illetve a közös szellemi-kulturális örökségünknek” – jelentette ki. Az államtitkár leszögezte: a magyarság egésze a részekért, a részek magyarsága az egészért felelős, s „ettől a küldetésünktől nem tértünk, de nem is térhetünk el”. Beszélt arról is: voltak évtizedek, mikor nem volt erő betölteni a küldetést, de a magyarság túlélte a vereségeket, a rengeteg csapást, napjainkban pedig a győzelem jeleként a külhoni magyarság tagjai már nemcsak lélekben, de jog szerint is magyar állampolgárok lehetnek, s a határ két oldalán élő magyarok együtt ünnepelhetik a magyar nyelvet és kultúrát. Hangsúlyozta: „a magyar nemzet a nyelvében él”, és csak nyelvének elvesztésével tűnhet el. „Éppen ezért ma a magyar kultúra ünnepe minden egyes magyarul kimondott szó, magyarul elsuttogott szerelmi vallomás, magyarul megtartott tanóra, magyarul megírt vers, magyarul dúdolt altató, magyarul előadott színdarab. És a magyar kultúra ünnepe minden magyarnak megtartott, magyarnak nevelt gyermek is. Minden ember, akinek ajkáról nem tűnik el a magyar szó” – mondta Nagy János. Az államtitkár végül arra biztatta az egybegyűlteket: ne kövessék a szirénhangokat, hanem őrizzék és gyarapítsák ezt a szellemi tőkét, továbbadva a következő nemzedékeknek, mert nekünk, bihariaknak és nem bihariaknak egyaránt „Nagyvárad ma is a Holnap városa”.

Cseke Attila szenátor, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke arra hívta fel a figyelmet: a magyar kultúra színház, a vers, népdal, zene, tánc és mind-mind a szívünket melegíti. A felolvasott esti mese, amely összeköti az édesanyát gyermekével, amely összekötötte az édesanyát az ő édesanyjával. A magyar kultúra a múltat köti a jelenhez, és a jelent a jövővel fűzi össze. Azt javasolta: képzeljük el, milyen lenne az életünk kultúra nélkül. Milyen lenne az élet színház nélkül, vers és költészet nélkül? Hol lennénk ma este mindannyian? „Kultúra nélkül nagy lenne a csend, veszélyesen nagy lenne a csend”, nyomatékosította. Rámutatott: a kultúra a csenddel ellentétben nem félreérthető, hanem bizonyos, biztonságot jelent, a közösséghez tartozás, a szülőföld biztonságát. Megjegyezte: nem sok közösség mondhatja el magára, hogy olyan városban él, mint Nagyvárad, mely királyok temetkezőhelyéül szolgált. „Olyasmit adtunk tehát a világnak, és minden más nemzetnek, mely évszázadokon keresztül fennállt és egyetemes értéket teremtett mindenki számára” – fogalmazott. A honatya ugyanakkor emlékeztetett az idei romániai választásokra is, és a döntés felelősségére, hangsúlyozva: akkor is a magyar kultúrát ünnepeljük, amikor közösségünk jövőjéről döntünk.

Az ünnepségen Életműdíjat, A magyar kultúráért díjakat, valamint emlékplaketteket is átadták a megyeszékhely és Bihar megye művelődési életében jelentőset alkotóknak, a laudációkat Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke és Czvikker Katalin színházigazgató olvasták fel. Életműdíjat vehetett át Jakobovits Márta keramikusművész, A Magyar Kultúráért Emlékplakettet id. Bokor Zoltán székelyhídi hagyományőrző, Piski Emese, a paptamási általános iskola igazgatója és Szűcs György szalacsi kulturális referens, A Magyar Kultúráért-díjat Ovi D. Pop fotóművész, a Csillagocska Alapítvány és közösen a Lakatos Attila és Balla Tünde házaspár, a római katolikus püspöki palotában szervezett kiállítások kurátorai.

Emellett az RMDSZ nagyváradi szervezete által diákoknak meghirdetett Egy perc Lédával pályázat nyerteseit is díjazták, az érintetteknek Szabó József elnök és Kecse Gabriella tanfelügyelő gratulált. Általános iskola kategóriában az RMDSZ különdíját a biharkeresztesi Bocskai István Általános Iskola, Debrecenét a Szacsvay Imre Általános Iskola, Berettyóújfalu városét a művészeti líceum kapta. Középiskola kategóriában az RMDSZ különdíját a Bessenyei György Technikum, a művészeti líceum és a Mihai Eminescu Főgimnázium, Debrecenét a Lorántffy Zsuzsana Református Gimnázium, Berettyóújfalu városét a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum érdemelte ki.

A gálaest a debreceni Hajdú Táncegyüttes A sár és a pálinka földjén című ünnepi előadásával zárult.