Váradi fotóművész Szingapúrig viszi a kigyei kápolna hírét
Ovi D. Pop nagyváradi fotóművész. Számos díjat nyert a kigyei kápolnát ábrázoló alkotásaival. Ennek kapcsán kérdeztük.
Mint ismeretes, a kigyei kápolna a kuruc szabadságharc idején elnéptelenedett település temploma lehetett. Évente szeptember elsején a vidék katolikus papjai mutatnak be búcsús szentmisét a Szent Egyed emlékre szentelt kápolna előtt, az ide zarándokolt hívek százainak jelenlétében.
– Egy nagyváradi fotóművész miért fotózza rendszeresen a kigyei kápolnát? Hogy figyelt fel rá?
– Mivel kétszer egy évben tanítok Szatmárnémetiben, minden alkalommal, amikor arra járok, megállok, és lefotózom. Ellőtte mindig elképzeltem, hogyan néz ki fentről egy kápolna, elszigetelve… Sokat jártam a világban, de ilyet meg nem láttam.
– A kigyei fotói, ha jól tudom, nemzetközi szinten is elismerésre tettek szert. Milyen díjakat kapott ezekkel a képekkel?
– Kilenc aranyérem, 3 ezüst, 2 bronz és 17 kiengesztelő díj 17 országból 4 verzióval. Külön megemlíteném a szingapúri és a bangladesi aranyérmeket.
– Meséljen, kérem, önmagáról is! Fotóművésznek született, vagy csak megtanulta ezt a tudást?
– Szerintem a művésznek adottságai vannak, amiket cizellálni kell. Mindig mondták rám, hogy tehetséges vagyok, de bóknak vettem. Tóth István, a Tavirózsa Fotóklub elnöke mutatta meg az utat, és aztán én kiválasztottam azt az ágat, amit szeretek, és folyamatosan fejlesztem magamat. A fotós szakmát meg lehet tanulni, technikailag jó képeket lehet készíteni, de a művészi részét érezni kell. Többször kigondolom, elképzelem a jelenetet, és aztán nyomom meg a gombot. Vagy a „laborban”, a Photoshop segítségével hozom létre a képet, amit elképzeltem.
– Rendszeresen képzéseket is tart, többen el is végezték ezeket a nagykárolyiak és környékbeliek közül. Mikor lesz legközelebb kurzusa?
– Mivel nekem reklámügynökségem van, és jönnek a választások, október közepén érek rá újra Szatmárnémetiben tanítani. A Szatmár megyei piac két kurzust bír el, idén év elején, a bezártság előtt tartottam az egyiket, és az utolsó szabad napon volt a vizsga, márciusban. Remélem, nem lesznek megint ilyen típusú gondjaink, és az októberi tanfoylamot meg lehet tartani.
– Miért jelentkeznek az emberek ezekre a képzésekre? Az államilag elismert oklevél érdekli őket?
– Ebben a hónapban van az újraakkreditálásunk, és ebben az időben több mint 400 végzősünk volt Nagyváradról, Szatmárnémetiből, Nagykárolyból, Békéscsabáról és Nagybányáról, ahol a kolléganőm, Adela Rusu tanít. A jelentkezők körülbelül egynegyede diploma megszerzéséért jött. Többségük a jókedv, a szórakozás és a tanulás kombinációja miatt iratkozik fel.
– Nagyon megsínylette a járványt az ön vállalkozása is?
– A reklámcéget elég durván megviselte ezt a zártság, és még most sem jöttünk helyre, mivel a klientúránk többségének még nem indult be az üzleti tevékenysége, mint például az éttermeknek vagy a fitnesztermeknek. Nem is szólva arról, hogy a turisztikai albumjaim egyáltalán nem kelnek. Egy kemény, háromhónapos kurzust – haladóknak szólót – sikerült tartanom a zártság ideje alatt, de most már jól vagyok. Július 6-án indult egy új, kezdőknek szóló képzés.
– Mikor jön legközelebb a kigyei kápolnát fotózni? Lehet-e új módon megközelíteni ezt a témát?
– Minden alkalommal, amikor a környéken vagyok, megállok a kápolnánál, és lefotózom. Hat díjazott verzió született már, és összesen 50 díjnak örül a projekt. Alig várom, hogy a következő alkotás emberek jelenlétében valósuljon meg, ugyancsak az évszakok múlásával összekötve.
Megyeri Tamás Róbert
Megjelent a Nagykároly és Vidéke hetilap 2020. július 9-ei lapszámában. Fotók: Ovi D. Pop
